Sok mindenre gondoltam, amikor belevágtam a saját motorműhelyem megépítésébe, de azért mégis sikerült olyan dolgokkal szembetalálnom magamat, amire még álmomban sem mertem volna gondolni. Motorokat már rég javítgattam, volt is jó néhány alkatrésznek való példányom és nyaranként még a szomszéd fiú is szívesen segédkezett, szóval amikor örököltem egy kis pénzt, jó ötletnek tűnt befektetni egy igazi műhelybe.

Édesapámék fiatalkorában még állattenyésztéssel foglalkoztak, szóval volt több használatlan épületünk az udvaron, viszonylag távol a háztól, ki is néztem ebből kettőt, ami egymásba nyílott. Úgy gondoltam, hogy az egyik istállót átalakítanám műhellyé, ez volt a nagyobb épületrész, hatalmas belmagassággal, a másik, kisebb épületbe, egy kis irodát és várótermet álmodtam meg, valamint egy kis mosdót, hogy ne kelljen mindig a házba járnom, ha dolgom akad.

Férfiember létemre, akihez mindig is közel állt a barkácsolás, úgy döntöttem, hogy magam tervezem meg az egészet és én is viszem véghez a munkát. A szomszéd fiú most is jelentkezett segítségnek. Szegény gyermek, már évek óta a nagyszülei nevelik, nem is csodálom, hogy szüksége volt egy igazi apafigurára. Mindenesetre nagyon örvendtem, hogy csatlakozott, mivel nekem két lányom van, akik nem nagyon érdeklődnek a motorok világa iránt, bennem azonban folyton volt egy vágy, hogy továbbadjam a tudásomat és a szeretetemet a motorbiciklik iránt.

Na de erre a nyárra kicsit hanyagolnunk kellett a motorokat, hiszen műhelyt kellett építenünk, ami azért, valljuk be, igen nagy kihívás. A nagyobb épülettel kezdtük a feljavítást, hamar kész is lettünk vele, mert tele voltunk ötlettel, és tudtuk, hogy egy motorjavító műhelyben milyen műszerekre van szükség. A nehézkesebb rész, amit a nyár második részére hagytunk, az a kisebb épület felújítása, ahol be kellett rendeznünk egy irodát és készítenünk egy mosdót. A legtöbb gondom azzal akadt, hogy hogyan oldjam meg a víz bevezetését és elvezetését a mosdóhelyiségből. Na, ilyet azért még tényleg soha nem csináltam, nem olyan volt, mint a vakolás meg a meszelés. Elég sokat olvasgattam, számítottam arra, hogy szakértőt kell majd megkérdeznem, de vele is mindenképp úgy szerettem volna kapcsolatba lépni, hogy már ismereteim vannak a témában. Úgyhogy teljes három napot a felújítás fizikai feladatai helyett azzal töltöttem, hogy böngésztem a neten és megpróbáltam megérteni, hogy hogyan működik a víz ki- meg bevezetése.

Soha nem is gondoltam rá, hogy a szennyvíz elszivattyúzásához másfajta szivattyúra van szükség, mint a tisztavízhez. Pedig mennyire egy logikus dolog, de hát, ha az ember megszokja, hogy a csapon befolyik a víz és a wc-t egy kézmozdulattal le tudja húzni, soha nem gondolkodik azon, hogy vajon a víz milyen varázslat folytán érkezik és tűnik el a fürdőszobából.

Mivel elég jól értek a fizikához és a bütykölés az életem része volt mindig is, úgy döntöttem három nap olvasgatás után, hogy megpróbálkozom a dologgal én és nem hívok senkit sem. Valamiért úgy éreztem, hogy akkor lesz igazán az enyém a műhelyem, ha sikerül minden apró részletét nekem és ifjú kis barátomnak felújítani, anélkül, hogy idegen kezek járnák végig.

A tiszta víz átjuttatásához a műhelybe egy egyszerű szivattyúra volt csak szükségem, hiszen azt könnyebb mozgásba hozni. Ráadásul nem is kellett túl erős szivattyú, hiszen összesen csak egy wc tartály és két csap volt az egész műhelyben, a műhely pedig alacsonyabban feküdt, mint a házunk. A szennyvíz elvezetéséhez beszereztem egy darálós szennyvíz szivattyút, egy Elpumpst ami a műhelyből a családi ház központi emésztőjébe nyomta a szennyvizet. Ennek a szivattyúnak már nehezebb dolga akadt. A családi ház nagyjából 25 méterre van a műhelytől és magasabban fekszik, be kell, hogy vallanom, jól választottam, hiszen a szivattyú kifogástalanul működik, még egyszer sem akadt gondom vele.

Ezek után még kicsit elpusmogtunk a fűtéssel, de azt is sikerült megoldani, szóval nyár végére már teljes pompájában kész volt a motoros műhelyem. Büszke voltam a szomszéd fiúra és magamra, hogy össze tudtuk hozni ezt a gyönyörűséget, és végre teljesen belevethetem magam a motorbiciklik javításába. Valószínűleg megboldogult nagybátyám is boldogan tekint le rám, hiszen láthatja, hogy jó befektetést csináltam a tőle kapott pénzből. A következő motoromat, amit én fogok össze rakni, magamnak, róla fogom elnevezni, a tiszteletére.