Az egész gyerekkoromban kezdődött, amikor apukám egy verőfényes nyári napon, hazagurult egy csillogó kék motorral. Pontosabban előtte 1-2 hónappal, mikor először felmerült, hogy ő motorral szeretne járni. Emlékszem, anyám nagyon dühös volt, féltette a testi épségét, azt gondolta, minden motoros valami elképesztően szörnyű halált hal. Emlékszem, hogy még sírt is, úgy kérte apát, ne vegyen motort, de apám hajthatatlan volt. Nem csak azért, mert a motorozás egy igazi életforma, és mivel apám irodában dolgozott, nagyon vágyta a szabadságot, amit a motorozás adhatott neki, de azért is, mert a munkahelye bent volt a belvárosban, és sokkal gyorsabban meg tudta közelíteni ilyen módon az irodát, így időt spórolt, amit velünk tölthetett utazás helyett. Legalább is anyámnak ezzel érvelt, és végül elérte, hogy megenyhüljön.
Aztán sokáig tartott, mire kiválasztottuk az igazit, azt a járgányt, ami a legtökéletesebb volt a kitűzött célra, praktikus is, de mégis mutatós, és árban is megfelelt az elképzeléseknek. Akkoriban még nem volt internetünk, nem úgy működött, hogy az ember egy óra kutakodás után, minden paramétert ismerve kiválasztotta, mit szeretne. Újságokat vettünk, amiben rengeteg apróhirdetés között lehetett bogarászni, és egy pici kép alapján kellett dönteni. Volt, hogy kimentünk az autópiacra is nézelődni, így kicsit több elképzelésünk lett arról, valójában mit is szeretnénk, és végül ezen információk alapján sikerült kiválasztanunk a megfelelő modellt, egy Yamahát. Én még viszonylag kicsi gyerek voltam, de akkora hatással volt rám az a nap, amikor hazagurult apa az új motorral, hogy beleégett az agyamba, mint ha tegnap történt volna. Emlékszem az időre, hogy honnan sütött a nap, mikor megérkezett, hogyan fújt a szél, a szagra, ami akkor még furcsa volt. Nem volt kérdés, egy ilyen jelentős élmény után, hogy én is motorszerető ember leszek, és így is lett.
21 éves voltam, mikor megvettem az első nagymotoromat. Persze, már előtte is ültem motoron, de ezt nem ecsetelgetném, nem volt teljesen hivatalos. Az első saját motor azért más volt, más élményt adott, mint korábban. Nekem már sokkal könnyebb dolgom volt, mikor ki kellett választanom, hiszen az internet korában jártunk már jócskán, minden információ, amire szükségem volt, elérhető volt számomra. persze, jobban örültem volna, ha megtalálom 1 helyen, amit tudni akarok, és nem több tíz oldalról kell összevadásznom, de azért így sem panaszkodhatok, hiszen jóval gyorsabb volt, mint anno apámnak.
Eltelt azóta néhány év, és a szerelmem a motorok iránt csak mélyült, nem csillapodott. Ennek köszönhetően főleg olyan emberekkel vettem körül magam, akik szintén jártasak a témában, többségében szintén motoroznak, így sokat van lehetőségem beszélgetni is erről szerencsére. Az évek alatt már annyi információt magamra szedtem, hogy úgy éreztem, kár volna veszni hagyni a tudást, de könyvet írni nem akartam, így maradt a manapság egyre divatosabb blog vezetés. Igyekszem majd a legérdekesebb témákat boncolgatni, olyan aspektusokat figyelembe venni, ami máshol jó eséllyel kimaradt, és sok személyes élménnyel megtölteni ezt az oldalt. Remélem, ezzel elnyerem leendő olvasóim szeretetteljes figyelmét, és talán az élménybeszámolóknak köszönhetően többekkel megszerettethetem ezt a fantasztikus időtöltést, sportot, életformát, amit magamnak választottam.