Apukám motoros klubba jár. Persze ez nem egy külön klubhelység, ahol mindig összegyűlnek, hanem egy csapatot jelent igazából, csupa motoros embert, akik járják a világot együtt.

Az ő klubjuk nem olyan nagy, és nincsen szükségük újságra, vagy ilyesmire, a hírek közvetlenül, szájról szájra terjednek. Az egyik oszlopos csapattagnak ugyanis motoros boltja van, és nála szoktak összegyűlni a munka után, hogy megvitassák a dolgokat. Anyu mindig azt mondja, hogy jobb ez, mintha kocsmába járna. Mondtam neki, hogy lehet, hogy jobb, de veszélyesebb, mire anyu közölte, hogy az alkohol hosszabb távon sokkal veszélyesebb, mint holmi motorozás. És amúgy is, apának jó érzéke van a vezetéshez, és helyén van az esze.

Bármit is mond anyu, én félek a motortól. De nem is ez a lényeg.

Egyik este apa izgatottan tért haza a boltból. Nem motoros izgatottság, hanem olyan munka izgatottság-féle dolog volt rajta, pár szót váltott anyával a konyhában, aztán bevonult a dolgozóba, és őrülten telefonálni kezdett. Kis idő múlva berángatta anyut, aztán engem is, és egy honlapot mutogatott, miközben a flottakezelésről magyarázott.

Apa és az öccse, meg néhány barátjuk nemrég kezdtek közös vállalkozásba. Ételkiszállítást vállalnak a környéken, azokból az éttermekből szállítanak, ahol amúgy hiányzik ez a szolgáltatás. Apa úgy látja, hogy elég nagy rá a kereslet, viszont egyelőre csak három autójuk van, és ez korlátozza a lehetőségeiket. Azon gondolkodtak már jó pár hete, hogy hogyan tudnának még néhány kocsit beszerezni a lehető legolcsóbban.

Most a motoros klubban, vagyis a motoros boltban apu elmesélte a problémáját, és az egyik srác rögtön mondta neki, hogy nézzen utána a flottakezelésnek, szerinte arra van szükségük.

Apu hazajött, keresgélt is egy kicsit a neten, aztán rátalált egy flottakezelést jól leíró oldalra, ezt mutogatta nekünk. Persze számomra mindez csak utólag derült ki, ott, és akkor, abban a helyzetben nem értettem mi zajlik körülöttem, és egy idő után elsomfordáltam. Anyu ezeket másnap reggelinél mesélte el, amikor apa még aludt. Azt mondta, apa még tegnap este körbeküldte e-mailben a társainak, és föl is hívta őket külön-külön. Azt láttam, hogy nagyon be van zsongva, csak azt nem tudtam, hogy mindez a flottakezeléstől történt.

Egyébként így utólag nézve a dolgot jogosan volt bezsongva, mert összejött a dolog, de ezt apa akkor még nem tudhatta.

A következő pár napban nagyon izgatott volt, megbeszélték a többiekkel, hogy több árajánlatot is kérnek, mindegyiket más intézi, hogy ne keveredjenek össze a dolgok. Persze apura is jutott egy, méghozzá az s cég, amelyiket mindjárt az elején javasolta a többieknek.

Persze a végén tényleg ezt választották, apu irtóra büszke volt, napokig ezzel hencegett mindenkinek.

Aztán végül eljött az a nap is, amikor megérkeztek az autók, csodaszép fehér színűek, én egyáltalán nem értek hozzájuk, így a márkájukat sem tudom. De azért tényleg szépek, apa is, a többiek is elégedettek voltak.

Persze aztán a következő motoros bulijukon az első kört ő fizette a fagyisnál, hálából, amiért jó tanácsot kapott a flottakezeléssel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy hiába, a munkát is a barátaival csinálja, apa mégis a motoros bandával érzi magát a legjobban. Mondjuk tényleg jó fejek a barátai. Néha átjön némelyikük, év elbratyizunk, de valahogy sosem erőltetett a dolog, inkább olyan magától értetődő, természetes.

Persze a nagybátyámmal sincsen semmi gond, csak egy kicsit más világ. Ahhoz képest, hogy testvérek, és folyton rivalizálnak, egész jól kijönnek apával is.

És a többiek is aranyosak, bár nekem túl üzletember kinézetűek a fiatalabb koruk ellenére. Velük kevésbé szoktam haverkodni, mint a motorosokkal. Pedig az arcuk nekik se tetszik. Szerintem félelmetes a hosszú szakáll, de még változhat a véleményem, hisz csak 15 vagyok.