Amikor motorszerető ember lettem, tudtam persze jól, hogy egy ilyen járgány elég nagy felelősséggel jár. De hogy ekkorával, azt talán magam sem sejtettem.

Amikor megvettem azt az ominózus első motort, amiről mindenki álmodozik, rögtön szembesülnöm kellett azzal, hogy egy jármű bizony használódik, méghozzá igencsak látványosan. Korábban is jól tudtam már, hogy a dolgok természetszerűleg mindig lejárnak, romlanak, elég volt csak a számítógépemre gondolni, amiben nem volt olyan év az elmúlt hat esztendőben, hogy ne ment volna tönkre valami létfontosságú hardver. Egyik évben a memóriakártya – bumm pár tízezres. Következő évben az alaplap – még egypár tízezres. Aztán akkor két komoly elromlás között az egér is megadta magát – egypár ezer forint. Jövőre, pont a születésnapomkor a hangkártya döntött úgy, hogy megáll üzemelni… és így tovább és tovább a világ végezetéig.

Na már most ha a számítógép ilyen könnyen és szinte ütemszerűen roncsolódik, képzeljünk el egy olyan szerkezetet, mint egy motor, ami nagy sebességgel száguld, miközben működik, és ki van téve a természeti hatásoknak, a magyar utak megfelelőnek aligha nevezhető minőségének, a működéséből adódó kopásoknak, korróziónak és blabla így tovább. Nem is beszélve az emberi hülyeségről is, hiszen azért nem egy embert ismerek, aki autóját vagy motorját képes egy hét alatt oly mértékben leamortizálni, hogy az adott járműt gyártó márka összeszerelő üzemében rá sem ismernének saját termékükre.

Egyik haverom például tavaly elfelejtette lecserélni a nyári gumit lecserélni a motorján, és az ezért olyan mértékben nem volt megfelelő, amint egy kicsit fagyossá vált az idő, hogy az első reggel nem tudta bevenni az egyik kanyart a saját utcájában már, és az árokba zuhant a motorral együtt. Szóval tudok egy s más ilyen elrettentő példát, hiszen az érdeklődésemből adódóan rengeteg autó- és motormániás haverom van, és köztük elég sok akad, akinek már volt ehhez hasonló, felelőtlenségből bekövetkező kis kalandocskája. Persze komoly sérüléssel szerencsére egyik sem végződött ezek közül, de arra pont jók, hogy elrettentsenek minket, akiknek egy-egy találkozókor nagy hévvel elmesélhetik ezeket. Épp ezért én nekem mindig be van írva a naptáramba, hogy nagyjából mikor aktuális a következő abroncs csere, hogy ne felejtsem el, mert tisztában vagyok vele, mennyire fontos.

Lassan újra aktuális a csere, épp ezért már figyelemmel követem a nyári gumiabroncs árakat, és örömmel konstatálom, amikor olyan jó akciókba futok bele, hogy szinte dönteni se tudok. Mert az csak hagyján, hogy alacsonyabb áron vannak ilyenkor az abroncsok, de az általam kiszemelt cégnél olyan kínálat van márkákból, hogy az ember tényleg úgy érzi magát, mint amikor beszabadul gyerekként egy óriási bevásárlóközpont édesség szekciójába, és az anyja azt mondja neki a többtíz méter hosszú cukros polc előtt, hogy egyetlenegyet választhat. Az ilyen gumidiszkontokért érdemes motorosnak lenni, mert az ember tudhatja, hogy hova vigye a járművét, ha komoly és profi munkát vár el.

Úgyhogy a motor felelősséggel jár, mint minden ezen a nyamvadt világon. Elszomorító, amikor emberek vágynak valamire, de ahhoz már nem fűlik a foguk, hogy foglalkozzanak is vele úgy, ahogy azzal kell. Legalább minimális szinten. Legalább a gumikat cseréljük már le, a saját épségünk érdekében. Elnézve ezeket a nyári gumiabroncs árakat, ne legyen már kifogás a pénz. Csak utána kell járni, hogy jár legjobban az ember. Én már megtaláltam szerencsére.